Viszonylag közel van a belvároshoz.

Nem volt nyitva sem az étterem sem a bár.

Kétségtelen előnye volt a szállodának, hogy valóban csupán mintegy 5 perc sétával el lehetett érni a vasútállomást, és a belvárost.

Mint korábban angol nyelven már megírtam, ebben a szállodában kétszer szálltunk meg a feleségemmel. Először - november 17-én - egy éjszakára, majd november 20-tól két éjszakára. A második alkalommal szinte kizárólag negatív tapasztalatunk volt. Az első felajánlott szoba maga volt a rémület. A takarítás abból állt, hogy valaki kinyitotta az ablakot, és olyan hideg volt a szobában mint egy jégveremben. A padlószőnyeg olyan koszos volt, mintha legalább 7-10 napja nem takarították volna. A fürdőszoba is kritikán aluli volt. Szutykos kád, az előző vendég haj és szőrszálaival. Mikor ezt szóvá tettem a portásnak, ő nagyon segítőkész volt, és gyorsan felajánlott egy másik szobát, de ott csak néhány percet töltöttünk, mert rögtön felajánlott egy harmadik szobát is - a Shakespeare szobát -, ami valószínűleg a szálloda legelegánsabb lakosztálya lehetett. Kicsit ugyan csökkentette az értékét, hogy egy fali polc le volt szakadva, amit egyébként egy karbantartó kb. 5 percnyi munkával vissza tudott volna szerelni, de ez ebben a szállodában megoldhatatlan probléma volt. Sajnálatos módon általános tapasztalatunk volt az Angliában töltött csaknem hat nap során, hogy miden szállodában rendkívül takarékosan bánnak a fűtéssel, vagyis nem fűtenek. Elektromos fűtőtestekkel próbálják elfogadhatóvá tenni a hőmérsékletet a szobákban. Az angol épületgépészet - külön vízcsap a meleg víznek és a hideg víznek - európai ember számára felfoghatatlan balfácánságnak hat. A Hylands hotelben egyébként még az oldal irányú zajszigetelés is kritikán aluli. A 17-én használt 61-es szobában tökéletesen lehetett hallani a szomszéd szobában lakó énekét, és a telefonálását is. Összefoglalva nagyon sok mindenen lenne még mit javítaniuk az angol szállodaipari szolgáltatóknak.